Az a szürreális helyzet állt elő, hogy az elsősorban - amint a neve is utal rá - egészséges életmód központú "Egészség-életmód" kategóriában goldenblog jelölést kaptunk. Egy drága olvasónk ugyan jelezte, hogy jelölni kíván, meg is egyeztünk, hogy ez akkor már legyen a Komplex-blogok kategória, de lám, mások is érdemesnek tartottak minket, és jelöltek is ezek szerint. Ha lett volna időnk, mindenféle promóciós erőfeszítést végezhettünk volna - pl. feltenni egy oldaldobozt, ahol zsűritagnak lehet jelentkezni, ezáltal olvasóink is szavazhattak volna, mert csak a blogot jelölők, és egyben zsűritagnak is jelentkezők szavazhatnak - nade mozsmá'  mindegy. Sikerként könyvelhetjük el, hogy az életmódos blogok 700 jelöltje közül valamilyen rejtélyes módon az 50 döntős közé kerültünk, majd még talányosabb úton a 10 legjobba, 9. helyezettként. Köszönjük. Különösen örülök a blogról írt pár mondatnak, úgy tűnik, hogy az egészéges életmóddal hivatásszerűen foglalkozó szakmai zsűri nem látott bele olyan szándékot az írásainkba, amit mi sem gondoltunk bele. Pár szó mégis arról, mi ez a blog itten, és milyen céllal jött létre, ha már egy ilyen ürügy pottyant az ölünkbe. Számvetést készítünk.

1. Úgy indult a dolog, hogy egyszer csak osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy talán túl sokat borozgatok, vagy nem, ahogy erről a nyitó posztban írtam. Azt sem volt nehéz észrevenni, hogy a környezetemben közel s távol a hozzám hasonló társadalmi helyzetű 30-as, 40-es korosztály jelenetős része kb. annyit vedel mint én, sokan még többet, és ha ez nem lenne elég, sokuk számára ez annyira természetes, hogy fel sem merül a gondolat, miszerint ebből valaha, netán pár éven/hónapon belül még baj lehet. Ezek a komoly felelősséggel járó munkát végző jómunkásemberek esténként 1-2 üveg bor nélkül sem lazítani, sem aludni nem tudnak, ha meg nyaralnak (nem rég konstatáltam ismét Horvátországban), akkor az első naptól az utolsóig tíz nap merő részegség az egész. Ilyen és hasonló élmények, és pár eltúlzott ivászat után erősen elkezdett foglalkoztatni, hogy hol az az előre nem látható, nem tervezhető határ, ameddig elmehetünk még büntetlenül, és ez nyilvánvalóan nem a heti tíz üveg bor környékén keresendő. De mégis, akkor mennyi? Ezért legfőbbképp azt keressük-kutatjuk, hogy hol az az SI mértékegységgel nem belőhető igen kényes és személyre szabott határ, ami még nem hordja magában a függővé válás veszélyét, és az egészségünket is még megkíméli, tekintve, hogy a jó borról sosem mondanánk le. Nehéz dolog. Az említett határt pedig csak jó messziről, elméleti síkon éredmes megközelíteni, mert közel merészkedni igen kockázatos játék. Erről a problémáról szólt jópár 'énblog' jellegű elmélkedés.

2. Hogy ne legyen unalmas a lírai nyavalygás, pár alkoholizálással kapcsolatos egyéb cikket is rittyentettünk, valamint közzétettünk pár olvasói levelet. Később az egész, eleinte minden koncepciót nélkülöző blog ebbe az irányba mozdult el, hiszen én - főként a blog révén - felhagytam a rendszeres esti borozgatással, a több napos hatalmas ivászatokkal, ezzel az alkesz-para is elmúlt. Persze a környzetem nem sokat változott, így téma azért akad bőven. A később csatlakozott Hillaby kolléga, aki pontosan az enyémmel egyező aggodalmait blogolta ki már korábban, szerzőtársként csatlakozva mi-bloggá emelte az énblogot. De ő is megtalálta a harmóniát, ezért mostanság ritkán ragad billentyűzetet. 

3. Az írásokban előre deklaráltan nem a drámai hangnem volt az uralkodó, hanem az (ön)irónia, saját magunk és a hasonló cipőben járók elé kívántunk görbe tükröt tartani, esetenként a félelmeinkkel viccelődni. Mégis gyűltek az értetlenek, és kezdték szándékosan félremagyarázni a blog céljait, azt látva bele, hogy az ivást, a nettó berúgást  porpagáljuk, pedig nem (ismét lásd 1. pont). Egy-egy kicsit provokatívabb vagy több rétegű jelentéssel bíró mondatra ugrottak is rendesen az antialkesznácitrollok. Oké, ahol a szesz családi, személyes tragédiát okozott, ott még érthető is ez az indulat, bár inkább félreértés szüli. A visszatérő, százszor ismételt marhaságokra itt nem térek ki, többnyire nem is értelmezhető fröcsögésekről van szó, ráadásul valami csoda eredményeképpen el is tűnt a többség.  

Kaptunk szerencsére értelmes, érvekkel alátámasztott kritikákat, és megerősítést is, jóval többet, mint trollböfögést. Külön köszönet illeti kps és Álszetfazék urak ténykedését, és még sok más érdemi hozzászólóét. Amíg a "köcsög alkeszek, mind megdögletek baszdmeg" vagy a "ne propagáld a piálást, te indexes libsi" jellegű kommenteket még értelmezni sem lehet, addig az említett kommentlők, és még sokan mások elgondolkodtattak pár kérdésben, ezekre reagálnék is.

Többször felmerült, hogy laikusként ne ártsa bele magát egy blog egy ilyen komoly témába. Ehhez először nem árt konkretizálni, hogy mi is a téma, tehát megint go to 1. pont, majd vissza ide. Hiszen nem az alkoholizmus maga az elsődleges téma, hanem a mértéktartó, de rendszeres borozgatás határérvidéke, és minden, ami ezzel jár, amiről nagyrészt nem illdomos beszélni, még szűk körben sem. Aki már alkesz, azoknak mi nem tudunk mit mondani, legfeljebb ők tudnak nekünk. Például elrettentésül idekommentelik saját sztorijukat, ahogy erre volt is sok példa. Egyértelmű, hogy nem alkoholbetegeknek adunk tanácsokat, nem vagyunk addictológia, sőt senkinek nem adunk itt semmilyen tanácsot, nem győzködünk senkit az italozással kapcsolatban semmiről. Inkább kérdezünk, problémákat vetünk fel, vagy saját tapasztalatainkat osztjuk meg, de azzal sem mondjuk meg a tutit. Megkockáztatom, hogy a laikusság ezen a téren nem hátrány, sőt, a személyes tapasztalat többet ér. A tudomány, és annak minden vonatkozó ága pl. a borfogyasztással kapcsolatban mindent, és mindennek az ellenkezőjét leírta és bebizonyította már. Még a legalapvetőbb kérdésben, mondjuk a napi egészségügyi határértékben is találni bőven eltérő forrásokat. Ezzel kapcsolatban nem azért linkelek be abszurd cikkeket (pl. hogy egy orvos team szerint a napi két üveg bor egészséges, ez komoly, volt ilyen), hogy mentséget keressek magunknak, hanem hogy kiderüljön, mennyire nem számíthat az ember egyértelmű és tudományosan megalapozott válaszokra, ha például a borfogyasztás egészségügyi hatásairól vannak kérdései.  És még egy dolog, némi önkritika. Bár nem a mi asztalunk, de érdekes példa, hogy az orvostudomány a leszoktatásban sem túl eredményes, de az általam eleinte hiányos ismeretekkel fikázott, és két laikus által alapított Anonim Alkoholisták mozgalma ráver minden elvonóra, ha a sikeres, tartós leszokások statisztikáját nézzük, igaz, a körítés attól még nekem továbbra sem tetszik.

A másik érdemi kritika, hogy a kommentek biz' néha elcsúsznak egy kedélyes virtuális ivászat felé, ami legalábbis félreérthető. Ugyan kifejezetten hangsúlyoztuk, hogy ez nem egy elvonó, ami viszont a "az alkohol a legjobb, igyunk, most is be vagyok baszva" jellegű kommenteket illeti, azzal ugyanúgy nem tudunk mit kezdeni, mint a ellenoldali köpködéssel. Szerintem az ilyesmi magáért beszél, nem nagy elvárás az olvasótól, hogy a helyén kezelje. A posztok "túl könnyed" hangvétele meg ugye a 2. pontnál részletezett stílus alkalmazásából fakad, persze lehet az is, hogy szimplán félreérthetően fogalmazunk. De az a helyzet, hogy máshogy nem megy, szerintem Hillabynak sem. Végül lássuk be, aki volt már legalább társasági nagyivó, az tudja, hogy ennek velejárója egyféle "piás-összekacsintó poénkodás" is. Most ezzel mi legyen? Ha ezt teljesen kihagyom, a kommentekből kimoderálom, akkor nem lesz tényszerű az egész. Néhány posztban szándékosan helyet is kap pár ilyen jellegű fordulat. Arra jutottam, hogy ezen változtatni nem fogok, különben még megírni is unalmas lenne a posztokat, nem hogy elolvasni, meg kommentelni. Erre is csak azt tudom mondani, internethasználó emberektől elvárható, hogy megértsék és a helyén kezeljék amit olvasnak. Valahol azt olvastam, hogy három millió funkcionális analfabéta van az országban, tehát jóval több mint alkesz. Remélem, hogy a web2 felhasználói között mások az arányok.:)