"A Szinten tartó alkoholista.
Gyakorlatilag soha nem részeg, de szinte állandóan van benne alkohol. Tipikus esetben ő az, akinek muszáj a párnája alatt tartani alkoholt, mert néhány órás kihagyás után, hajnalban azonnal jelentkeznek az elvonási tünetek. Nagyjából szabályos időközökben ugyanolyan mennyiséget vesz magához. Hosszú távon ez a legkárosabb a májra, mert folyamatos a mérgezés."
Tegyük hozzá, hogy én valahol azt olvastam, hogy rövid távon viszont a legkárosabb a májra, ha esetenként exrtém fealadatok elé állítjuk, vagyis nagyon berúgunk nagyon sok töménytől. De ez a szerv, halleluja, képes regenerálódni, így ha ez nem rendszeres, a hétvégi nagyivók egyenlőre hátradőlhetnek.
Visszatérve mai típusunkhoz, nem értem, hogy hogy alakulhat ez ki. Igaz, egyiküket sem ismerertem fiatalabb korukban, nyilván lehettek társasági nagyivók, oszt ez lett belőle. Akiket jelenleg ismerek, nos ők tényleg nem isznak berúgásig sosem, nem engedik el magukat akkor sem, ha barátok közt vannak. Ha buli van ők mennek el először, pont azért, hogy ne csűrjenek be. És ami elképesztő, hogy pont tőlük látom azt, hogy általában évente kihagynak egy hónapot, vagy bizonyos rendszerességgel heteket. Mi értelme ennek? Ha egy hónapig kibírja, akkor miért nem bírja ki, hogy a melóhelyen 2-3 óránként legurítsa a felesét?
A függőség ereje láthatóan itt a leghúzósabb. Vannak olyan munkahelyek és főnökök, akik szánalomból sokáig elnézik a rendszeres szolíd tütükézést, amíg nincs botrány, így a szóbanforgó manifeszt iszákosunk is 20 éve dolgozik itt-ott. Persze, ha egy panaszos ügyfél kiveri a balhét, és egyben utal rá, hogy az illetőből dől a cefreszag, akkor nincs mit tenni, jön az utolsó figyelmeztetés, jobb esetben kis kikacsintással, hogy pár napon belül egy-két szondáztatás kinéz. Elképesztő ezek után, hogy egy értelmes ember, tudván, hogy mekkora tétje van a pár nap önmegtartóztatásnak, képtelen erre. Ez a "szintentartó" a melóját vesztette el. A másiknak kevesebbet kellett volna kibírnia, esetenként pár órát, és több volt a veszteni valója is: a válóperében a gyermekelhelyezés kapcsán egyszer a pszichológushoz, egyszer meg a tárgyalásra kellett volna vodkás kipárolgás nélkül megjelenni, nem sikerült. Aztán az igen korlátozott láthatások délutánjait kellett volna kibírni, de nem sikerült, néhány tanúval felszerelkezve az asszony ellenőrizte, hogy a emberünk a gyerekkel a városban sétálva pár másodpercre be ugrik egy krimóba, majd később egy másikba is. Pápá család...
És ez a figura minden más tekintetben végletekig megbízható valaki, aki évente egy hónapig nem iszik. Ha viszont igen, úgy tűnik, hogy akkor sem tudja megállni, ha az élete múlik rajta. Ki érti ezt?
Ahogy kiderült, különböző megközelítések szerint hiába hüledezek itt, rendszeres esti borozgatásaim révén ugyanazt a cimkét viselem bizonyos megközelítésekben, mint az említett két ismerős. Ez azért durva.
Utolsó kommentek