Míg az otthon, ökörként magukban iszogató látens borisszáknak legfeljebb pár ajtóval, küszöbbel, asztallal és egyéb kiálló tereptárggyal kell megküzdeniük az ágy felé vezető rögös úton, addig a kocsmában, szórakozóhelyen vagy a kolléga házibulijában beitalozó egyéneknek valahogy lakásuk bejárati ajtajáig is el kell jutniuk.

Gyalogosan

Mindenki ismeri a lepukkant kocsmák környékén, azok zárása után a villanyoszlopokba kapaszkodó, hullámos útvonalat bejáró részegek közlekedési problémáit. A zebrán a zöld jelzés valahogy pár ezredmásodperc alatt elkezd villogni, pirosra vált, a sok hülye autós meg mind pont akkor ideges, amikor mi ittunk egy kicsit. A pincelejárók lépcsői csúnyán megviccelhetnek minket, ezért inkább a parkoló autókra támaszkodunk. Elaludni szerencsére kicsi az esélyünk, mert a meg-megszólaló riasztók mindig felébresztenek. Ha mégis arra kerül a sor, a hányás elég egyszerűen kivitelezhető, csak a legközelebbi fáig kell eljutni, aztán mehet is az ujjledugás. Az esetek többségében végül hazajutunk, még ha a későbbiekben nem is emlékszünk rá, milyen útvonalon.

Kerékpárral, egyéb emberi erővel hajtott járművel

A falvakban a részeg kerékpárosok látványa mindennapos, ahogy az árkokban szentségelő, megbokrosodott vasparipájukkal nem bíró iszákosok is gyakran megfigyelhetők. Részegen kerékpározni azonban nemcsak vicces, hanem egyrészt szigorúan tilos, másrészt sajnos igen veszélyes is. A legtöbb halálra gázolt biciklista olyan tajtrészeg falusi bácsi, aki kivilágítatlanul próbált eljutni a szomszéd faluig, és miközben a józanság hegyére vezető képzeletbeli szerpentinjén haladt, természetesen a közút teljes szélességét igénybe vette, a kamion meg pont rossz fázisban kapta el. Mindenesetre érdekes, hogy a pesti romkocsmák környéke jó időben tele van lakatolva bringákkal - gondolom ők semmi alkoholosat nem fogyasztanak odabent... A roller és a görkori is felmerül a kocsmából hazajutás eszközeként, de főleg az utóbbi, lévén igen labilis, nem tűri a magas alkoholszintet. Azért három sörig még én is elgörkorizom hazafelé. (Még mielőtt keresztre feszítenének, azt nem tilos. Bár ettől még úgyis megkapom a magamét.) Na de részegen biciklizni? Soha! Ellenben egy közeli ismerősöm pár liter bor után sikeresen nekikerekezett egy járdaszigetnek, melynek hatására egy szép előreszaltót mutatott be a trolimegállóban várakozók nem kis örömére. Elmondása szerint sem autókat, sem járdát nem látott a környéken. Szerencsére nem törte össze magát, és nem is hajtott át rajta egy kamion.

Autóval

Sajnos ez a téma is idekívánkozik. Merthogy ugye senki sem vezet részegen, csak mindig azok, akik végül balesetet szenvednek vagy akiket igazoltatnak... Számunkra, felelős italozók számára nyilvánvaló, hogy részegen nem ülünk kocsiba, viszont érdekes kérdés, hogy mennyi ideig részeg az ember? Figyelem! Az, hogy valaki nyolc órát aludt, még nem jelenti azt, hogy másnap reggel vezethet: tegyük föl, valaki éjfélig elfogyasztott 1,2 liter bort, ezután lefeküdt aludni. Reggel nyolckor volán mögé ül: ekkor, ha az átlagos 1 dl óránkénti ürülési sebességet vesszük alapul, még mindig több mint egy pohár (2-3 dl) bor hatása alatt van!

Busszal, metróval, villamossal

A tömegközlekedési eszközök használata italos állapotban is megengedett, és bizony a legtöbb fiatal az éjszakai buszokat használja a buliból történő hazajutásra. Az ilyen hajnali buszozás két veszéllyel fenyegetheti a megfáradt utasokat: egyrészt az álmosság általában a jó meleg ülésben tör a delikvensre, minek hatására másodperceken belül elalszik. Többször megesett velem is duhaj koromban, hogy már csak egy megálló volt hátra a Lehel térig, amikor egy szempillantás alatt a Kökin találtam magamat, ahol a bosszús buszvezető azzal ébresztett, hogy már kétszer megtettem az utat oda-vissza, úgyhogy ideje leszállni. Végül metróval jutottam haza, hajnali ötkor, pedig amikor elaludtam, még csak fél kettő volt. A másik, ennél súlyosabb veszélyforrás a szerencsétlen utazóra törő hányinger, ami a legtöbbször nem képes várni a következő megállóig, és kitessékeli belőle a másfél liter boroskólát. A buszvezető persze ilyenkor még idegesebb, úgyhogy igyekezzünk mértékletesen fogyasztani, vagy a buszmegálló melletti zöldterületen alkalmazzunk egy megelőző, torokpiszkáló hánytatást.

Vonattal

A tömegközlekedés ezen formája sokkal megbocsátóbb a részegekkel szemben, tudniillik a vonaton van WC, és szerencsére általában annyira undorító, hogy elég ha csak benyitunk, és máris elhányjuk magunkat, még az ujjunk torkunkba dugdosására sem lesz szükség. Az elalvással viszont fokozottan vigyázzunk a nagy távolságok miatt, esetleg kérjük meg a  szemben ülő, alvászavaros, keresztrejtvényt fejtő nénit, hogy szóljon Martonvásárnál.

Taxival, sofőrszolgálattal

Amennyiben a buliba saját autóval mentünk, a visszaútra sofőrszolgálatot kell igénybe vennünk - már ha ittunk alkoholt (vagy egyéb tudatmódosítót fogyasztottunk). Összességében kb. ugyanannyiból jövünk ki, mintha taxit hívtunk volna retúr, talán annyiban izgalmasabb az utazás, hogy hazafelé a saját kocsink épsége miatt is aggódhatunk. Főleg a belassult érzékelésünk miatt látszólag százszoros sebességgel közlekedő, minden irányból felénk száguldó autósok réme képes pár rossz percet okozni a hazaúton. A taxizás valamelyest nyugisabb, itt csak egész kevés problémánk akadhat: először is, el kell tudni mondani, hova akarunk menni, különben az utazás kudarcba fulladhat, vagy rossz esetben a taxis dönti el, hogy hova visz minket, és az biztos nagyon messze lesz. Útközben a közeledő hányinger legapróbb jelére is kérjünk kényszermegállót a taxis kollégától, ne próbálkozzunk az epikus ablakon kihányós mutatvánnyal, azt csak nagyon kevés ügyfélnél nézik el a taxisok. Fizetéskor lehetnek problémák, ha már a számolás nem megy - elővigyázatosságból igyekezzünk mindig többet visszakérni, mint amennyit kiszámoltunk.

Összefoglalva, hazafelé menet a főbb teendők: útvonal észben tartása, hányóhelyek figyelése, értékeink és mindenki testi épségének megóvása. És még egyszer: ne merészkedjünk közútra semmilyen járművel sem, sőt, gyalog is csak akkor lépjünk az úttestre, ha nagyon muszáj.