Szerencsére nem vagyunk közéleti blog, ezért csak az aktuálpolitikai hírérték lecsengése után írunk pár sort az otthoni pálinkafőzés esetleges legalizálásról. A választási küzdelem témái több más ponton is elérték az alkoholbarátok mindennapjait: fiatal hölgyek hétvégi ivászata (XD), a belvárosi esti alkoholtilalom kérdése, a zérótolerancia eltörlése a közlekedésben, bormarketing-válság, így hát - bár politikamentesen -, mi is elmondjuk a véleményünket. Személyes szál, hogy megboldogult nagyapám (tősgyökeres pesti az ötkerből) rézüst szettjét nemrég nézegettem tanácstalanul a nyaraló fészerében, de aztán eltökéltem, hogy nem eshet áldozatul az esedékes lomtalanításnak. Egyben átkozom magam, hogy a családi know-how iránt nem érdeklődtem, amíg lehetett, de a muzeális ketyere még meg van, a szomszédok meg ismerik a csínt. Ugyan nem tartozom azok közé, akik magukban dohognak, ha friss gyümölcsöt fogyasztó embereket látnak, fájdalmasan konstatálva a gyümölcs téves és pazarló felhasználási módját, de vendégváró welcome-drinknek milyen büszkén kínálnám a saját főzetemet...

A felvetés elég általános, nem több, és nem kevesebb, minthogy saját fogyasztásra, korlátozott mennyiségben lehetne törvényes az amúgy is népi mozgalomként űzött házi lepárlás. Ebben az ügyben ráadásul nem lehet az EU-ra, mint etalonra mutogatni, mert számos tagországban pár liter tömény ital (általában 10 hlf, ami úgy 20 liter 50 fokos nedű) otthoni főzőcskéje saját célra megengedett, mondjuk csak itt a közelben Ausztriában és Szlovéniában a házi pálinkafőzés törvényes. A szlovákoknál viszont kb. az van mint nálunk. Dél felé kalandozva egészen Krétáig tapasztalatból mondom, hogy nincs olyan család, aki ne készítene ilyen-olyan házi töményet, igaz ebből még nem nagyon lehet visszakövetkeztetni a helyi szabályozásra, de a helyiek hozzáállására igen. A pontosabb infókat bátran nyomjátok a kommentekben.

A nemzetközi kitekintés után a hazai helyzetről. Az ismeretségi körömben minden családban van egy 50+-os férfi, aki főz pálinkát tilosban. A kevés kivételnek is vannak ismerőseik vidéki rokonnal, így életük során párszor szükségképpen kapcsolatba kerülnek x. orgoványi sógorának jóféle házi barackjával. (Nálunk az említett pesti nagyfater volt, aki fittyet hányt a mindenkor hatályos jövedéki törvényre. Nem nagyon ivott, de nem nézhette tétlenül, hogy a nyaralóban minden évben tönkre menjen két mázsa gyümölcs. Ezen túl más oka nem is volt a zug-főzésre, de a hulladék saját kezű hasznosításért nem akart fizetni. Amúgy őt erre a saját apja és az apósa tanította, még a Horthy-érában, pedig már akkor is állami monopólium volt a szeszfőzés.) Ha például az iwiw mintájára azt játszanánk, hogy hány lépésben - azaz ismerősön keresztül - jutok el egy olyan személyig, aki saját pálinkát készít, a többség válasza egy lenne. Szóval mondhatjuk, hogy a zugpálinkafőzésben minden magyar háztartás több generáció óta közvetlenül vagy közvetve érintett, (vagy ha akar, az lehet), egyfajta népi hagyomány, örökség, amit az erre hivatott állami szervek sem üldöznek bulldog módjára. A tiltás egyszerűen a társadalom nagyobb hányadának értékrendjével és napi gyakorlatával ellentétes, a közmegegyezésen, összekacsintáson alapuló szokásjog pedig egy idő után elmossa az írott törvényt. Állítólag évente 100-150 otthoni rézüstöst fülelnek le, ezek nagy része is a szomszédok közti háború eredménye, vagy a jó fináncok netán olyan szakit fognak meg, aki nagyüzemben nyomja.

Itt utalnék csak egy pillanatra arra, hogy a drogokat felhozni hasonló összefüggésben pont azért nem kóser, mert ez a széleskörű közmegegyezés és generációs hagyomány jelenleg hiányzik, amíg a tinik és 35 év alattiak füvezése a döntéshozók számára egzotikus deviancia. Az szimpla adócsalást se keverjük ide, ott is hiányzik ez a értékalapú mögöttes tartalom. Sőt, törvénytisztelő polgárként én magam zugfőzésbe sem kezdek, amíg tilos.
 

No de vissza a páleszhez. Nézzük meg, milyen valós érvek szólhatnak pro és kontra.

Ellenérvek, egyben az ellenérvek ellenérvei:

• A legfőbb érv a tiltás mellett, hogy felrobbanhat a ketyere. Nos, van ilyen, mint ahogy vannak balesetek asztalos üzemekben, a mustforráskor borosincékben - bort csinálni amúgy kis papírmunka után teljesen törvényes - az utakon, bárhol, még otthon is, a lakásban. Ettől még használunk gépkocsit, csinálunk bort és vannak asztalosüzemek is, igaz minden esetben megvannak azok a betartandó szabályok, (egyrészt a biztonság hamis látszatát keltik, a törvényhozó és az állami tisztviselő válláról meg leveszik a felelősséget) amelyek követése esetén a veszély minimalizálható. Ráadásul a legalize után akár a Baumaxban is simán lehetne kapni – mondjuk kínai – lepárlót, veretes magyar nyelvű használati utasítással.

• Szakértelem nélkül nem biztosítható a minőség. Na itt vigyázzunk, mert leszakad az ég. A házipálesz vs. bolti/nagyüzemi pálesz ügyben mindenki nézzen mélyen magába, rendszerezze élményeit, emlékeit eztán foglaljon állást. Igen, el lehet szúrni, lehet hogy rossz lesz, de – a rendeltetésszerű ártalmakon túl – a minden családban előkereshető recepteket betartva nehéz súlyosan mérgezőre csinálni az anyagot. Az engedélyezni tervezett pár lityit legfeljebb kiöntjük ha annyira szar. Forgalomba hozni pont annyira lesz tilos mint most. Aki meg agyatlanul, alkoholéhségből összecsap valamit durvát, az most is megissza a téli szélvédőmosót.

• Valósabb érv, és talán állami oldalról a legfontosabb, hogy a költségvetés bizonyos mértékű jövedéki adótól elesik, amennyiben nem csak az ellenőrzött bérfőzdékben zajlik az ilyesmi. Jelenleg ez 8 milliárd pénz. Igaz ennek nagyrészt nem kéne búcsút mondani, hiszen az otthoni kisüsti csak a pár mázsa cefrét főzetőknek járna, a nagyobb gazdák változatlanul bérfőzetni kötelesek, na meg a 10 hektós üstöt is nehezebb kimagyarázni a fináncnak, pont, ahogy most is.

• Egy erősen alkesz országban legalább a meglévő korlátokat nem kéne lebontani. Ezzel szemben mindenki tudja, hogy aki eddig pálinkát akart otthon főzni, vagy olcsón hozzájutni, az főzött, szerzett, lásd a fentebb.

• Komoly aggály, hogy jó magyar szokás szerint a nagyüzemi zug-főzdék átfazonírozzák magukat kis háztáji műhellyé, ahol mindig csak annyi anyag van, amennyi az adóküszöb alá esik. Vagyis a szándékolt célon túl egy újabb kiskapu nyílik a nettó adócsalóknak.

Mellette:

• Az ár/érték arány. A házi desztillátum alapvetően ingyér' van, bár meló az van vele. A minőségről már volt szó, alapesetben jobb, és egészségesebb a bolti elérhető árú „aroma ízű szeszes italnál”. Az igazi bolti cucc, a 4000-5000 Ft/fél liter árral szinte mindenkinek elérhetetlen, és sokszor még csak nem is jobb az apósénál. A bérfőzde megint csak nem olcsó, főleg ahhoz mérten, hogy a meló nagyját és az alapanyagot is mi adjuk. (1500-3000 Ft/liter)

• A bérfőzdékben számos helyen csak nagy üstökkel melóznak, tehát ha nekem van két mázsa gondosan szelektált, a tuti receptet kínosan követő összetételű cefrém, és azt ki akarom külön főzetni, jobb esetben kiröhögnek, és elmondják, hogy nem fogják nekem beüzemelni a műszert, ellenben összeöntik minden egyéb ismeretlen szarral. Rosszabb esetben megígérik, hogy némi felárért megteszik, és aztán öntik össze minden ismeretlen szarral, miután elmentem, és kifizettem közel bolti árat. Vagyis a kis mennyiségű, de minőségi házi cefrémet még a legjobb szándékkal sem tudom kifőzetni, persze vannak kivételek, egyre több.

• Sokfelé egyszerűen, nincs is a közelben bérfőzde, az országban összesen 700 van, igen egyenlótlen földrajzi eloszlásban. Pár mázsa cefrét a tanyavilágból elég nehéz a bringás papáknak elszállítani 30 km-re, kocsival lassan meg már nem éri meg.

• A rohadt gyümölcsöt takarékos ember – ma mondhatnánk környezettudatos – egyszerűen nem dobja ki. Pálinkát főz belőle.

• Még egyszer: aki eddig akarta, az csinálta.

   

Még egy bónusz érv, egy politikusi gyöngyszem: „Ne lehessen otthon pálinkát főzni, éppen most, amikor a fiatal hölgyek hétvégi iszákossága egyre csak fokozódik.” Khm, ehhez nem fűznék semmit, legfeljebb annyit, hogy ha ez fáj a törvényhozónak (joggal), akkor azok ellen a színes, kis alkoholtartalmú trutyik, meg a „whisky-bomba” kombók ellen kéne kampányolni, amit a nevezett fiatal hölgyek valójában fogyasztanak, továbbá betartatni, hogy nem szolgálunk ki 18 év alattiakat. Az a helyzet, hogy a pálinka fogyasztása mostanság egyenesen ciki, öreg parasztbácsiknak tulajdonított dolog, persze az ifjak sem csalánteát isznak helyette.

Update: Olasz barátaink úgy vélik, kár volna akár pár tíz kiló gyümölcsért is. Az alábbi fotót az imént küldte egy olvasónk. Egy olyan szaküzletben lőtte a képet, ahol pár liter pálesz előállítására alkalmas holmikat árulnak, mint nálunk egy szuvenírbolt. Gerappa! Izé, grappa!