A borhamisítás oly régi huncutság, mint maga a bor. Az 'Ábel borozó' átadása után a homályban menten megnyitott a 'Káin csígerező - korrekt árak'. No de ennyit a költészetről. Itt a szüret, jóval kisebb területen, mint akárcsak tíz éve, idén még én sem jutottam el sehova, pedig jó munkaerő vagyok, jár a kezem, és keveset iszom. Biztosan ez a frusztráltság az oka, hogy a szüret ürügyén ma a borhamisításról elmélkedünk. Tudjuk-e, hogy mi is pontosan a tablettás bor, vagy milyen egyéb módokon hamisítanak, és az nekünk mennyire baj? Ma kicsit utána járunk.

Elárulok egy titkot, fiam...

Hamisításon köznapi értelemben általában azt értjük, amikor a termék nem az, amit a készítője füllent róra, hanem kicsit vagy nagyon más, és az ilyesmit nagyon helyesen üldözik, mióta az ember szervezett társadalomban él. Ha pedig pontosan, törvényben is meghatározták, hogy mi is a bor, akkor minden hamisítás, ami a törvényben leírtaknak nem felel meg. Ezen a téren (mint ahogy akkoriban sok más téren is) a dualizmus kori magyar törvényhozás Európa élvonalában járt, már 1893-ban profi bortörvényünk volt. Az elvek, a lényeg nem sokat változott, talán a bor utólagos szesszel dúsítása, és a törkölybor (csíger) trövényi receptje kirívó példa az eltérésekre. Akkor is, ma is lényegében az húzta meg az elvi határt a tiltott és a törvényes beavatkozások között, hogy mi igazán szükséges a jó borhoz. Mindegy, hogy az természetes alkotóeleme-e a szőlőből erjesztett folyadéknak, vagy teljesen idegen tőle. Lásd: ma már tilos akár természetes úton kozmetikázni a bor színét, hiszen az becsapás, de lehet, sőt sokszor kell is - szigorúan bizonyos mértékig - kénezni, különben önthetjük ki az amúgy még menthető nedűt. Itt egy kis szubjektív ízelítő, szigorúan a fogyasztó szemszögéből rangsorolva a botlásokat és az egészséget károsító aljadék hamisításokat. És kérem, ez mind hamisítás.

...Szőlőből is  lehet

Nekünk a legkevésbé fájó trükk (csakis eü. szempontból, annál inkább árt a helyi gazdáknak, közvetve meg nekünk, ha ők tönkremennek) amikor a bor tényleg bor, sőt, minden tekintetben megfelel a törvényeknek, csak nem onnan való, mint ami cimkén szerepel. Szóval, ha az eredetvédelemmel trükköznek. A bortörvény ezt most is, és 1893-ban is tiltotta. Amikor tehát a felkapott borvidéken nincs annyi szőlő, mint amennyit a sztárborász el tud adni, és kicsit távolabb is körülnéz, - amúgy lelkiismeretesen - valami jó szőlőt, vagy mustot, rosszabb esetben bort vételez a borvidék határán éppen csak túlról, akkor már bukta van. Volt arra is példa, hogy egy kunsági borászat olcsó, de jó olasz asztali bort palackozott sajátjaként, tehát azt hazudta az olasz asztali borra, hogy kunsági asztali bor, ha jól emlékszem, tán be is zárták egy időre.

Tűrt

Egyes anyagok hozzáadása a borhoz a mi szigorú törvényünk szerint is megengedett, de csak bizonyos mértékig. Ezen felül már ismét hamisításról van szó. Leggyakrabban itt a répacukorról, vagy a mustsűrítményről van szó, és egyes  savakról (borkősav, almasav). Aki ismeri a háztáji borászkodást, az tudja, hogy a becsületes gazda akkor nyugodt a legtöbb fajta esetében, ha a must cukorfoka legalább 19-21 fokos. Ez legtöbbször nem jön össze természetes úton, ezért répacukrot adunk a musthoz. Ha jól emlékszem, egy hl esetében egy kiló cukor 0.7 fokot emel. A régebbi törvények szerint maximum 3 kg volt adható egy hl-hez, ma ez bonyolultabb, a várható alkoholfok emelkedést limitálják, vagyis annyi cukrot lehet a musthoz adni, ami egy táblázat szerint az adott fajtánál 1.5 %-os becsült alkoholfok-emelkedést okoz. Na. Viszont kérdéses, hogy a borászok a fokmérőt nézik-e határesetben, vagy a törvényt. A nagyobb cégeknél ez nem annyira kardinális kérdés, hiszen tudják szabályozni a must forrásának menetét, és többféle módon közbeavatkozhatnak.

Ugyanez van a savakkal, bár ez már az egy fokkal tapasztaltabb borászok terepe. Bizonyos savakat lehet hozzáadni, szintén meghatározott mértékig, és lehet a savasságot csökkenteni pl. szénsavas mésszel.

Van továbbá egy pár dolog, ami magától sosem kerülne egy borba, de bizonyos mértékig szükség van rá. Ilyen ugye a kén, vagy egyes élesztő- vagy derítő-anyagok, ezekkel a menet közben kiütközött hibákat tudjuk korrigálni, a forrást segíteni, a zavaros bort tisztítani.

Tiltott

Tiltott viszont több olyan hozzávaló, ami a borban természetesen is jelen van, de hozzáadni nem lehet. Így szigorúan tilos alkohol utólagos hozzákavarása, meg a pár éve elhíresült gliceriné is, pedig elvileg nem nagy ügy, a glicerin az erjedés mellékterméke, a mennyisége pedig a bor testességére utal, és ránézni is jobb, ha van belőle elég.

Szóba sem kerülhet a felhasználásuk, bár teljesen természetes eredetű adalékok azok a fűszernövények, (koriander, muskotályzsálya) amelyek segítségével ízesítik a szárazabb kevésbé gyümölcsös borokat, ha például szürkebarátnak akarják eladni a rizlinget. Vagy ha kukoricacsővel segítenek rá az aranysárga színre, bordó levű vadszőlővel meg a mélyvörösre. A szín és aromavilág beállítására rengeteg természetes eredetű kivonat áll rendelkezésre, persze illegális a használatuk. Van tannin-koncentrátum, aromák a bogyós, erdeigyümölcsös ízhez. Van barrique-csipsz, ha nem akarunk sokáig hordóban érlelni, de szeretnénk füstös tölgyes ízt. És még mindig olyan, nálunk illegális holmiknál tartunk, amelyekkel Chilében, Ausztráliában lehetünk az év borászai, itt viszont az ilyen bor megy a csatornába, a pincét meg jól megszankcionálják.

Ezek eddig olyan praktikák, amelyektől a fogyasztó legrosszabb esetben azt a kellemetlen érzést kénytelen feldolgozni, hogy becsapták, nem azt kapta a pénzéért, amire számított. Na de ami ez után jön, azt tényleg nem jó meginni. 

Tablettás

A fenti természetes eredetű csibészségekből van teljesen szintetikus kivitelben vagy sokkal rosszabb minőségben is, persze olcsóbban. Kevésbé úri körökben csak mosolyognak a répacukor körül alkalmanként fellobbanó vitákon, amikor ott van az ipari cukor. Ezt mondjuk mindenféle cukros üdítőknél teljesen legálisan szokták használni, az ára töredéke a répacukorénak.  

A víz is kézenfekvő kellék, Ausztráliában állítólag törvényes is. Vesszük ugye a kipréselt törkölyt, vagy seprőt, azt cukros vízzel felöntjük, és ha kiforr, kész a csíger vagy lőre. Ez évezredes hagyomány mondjuk, de az ilyen holmira sosem illett ráírni hogy BOR. Amúgy elég jellegzetesen szar íze van, tehát ha valaki borként kívánja forgalmazni, kénytelen további beavatkozásokat eszközölni, aromákkal, savakkal, színezékekkel. Ha még az ipari cukor is drága, utólag önthetünk a cuccba fagyállót, vagy egyéb olcsó ipari szeszkészítményt, persze ekkor a szintetikus aromából is több kell, elnyomandó a nem túl barátságos ablakmosó ízt. Végül innen egy lépés, és a szőlőt nyomokban sem kell alkalmaznunk, a drága törkölyből készülhet akár pálinka is, de ha be tudunk szerezni némi szerves mezőgazdasági hulladékot, az is megteszi. Plusz ipari cukor, ipari szesz, aromák, savak, színezék. Na, ez lenne a köznyelvben tablettás bornak hívott végtermék, aminek az égvilágon semmi, de tényleg semmi köze nincs a borhoz. Igya meg, aki főzte.

BREAKING: Most nyilatkozott egy borász, hogy tényleg szar év lesz, de a borászok tavalyi el nem adott készletei fedezik Magyarország éves 3.000.000. hl-es fogyasztását.

BREAKING2: A cukorfok gyenge idén, kéne cukrozni, de a 1,5%-os határ átlépéséhez bazmeg Brüsszeltől kell engedélyt kérni. Mivel a hozzáadott cukrot törvényesen csak a még forrásban lévő mustba lehet beletenni, a döntésre pár napon belül lett volna szükség, de a legtöbb borásznál úgy forrt ki a must, hogy feltehetően nem is iktatták a kérelmét.