Van itthon egy állvány jó bor, vagy négyféle sör és valami pálinka is. Nézegetem így késő este, hogy melyik legyen, aztán töltök egy pohár tejet, és lefekszem. Húbazze, mi a fasz van?! Talán mission is complete? Na jó, nem, de azt kijelenthetjük, hogy a hiúság - a hipochondria mellett - a szeszelés másik nagy ellensége.

 Helyzetjelentés, úgy emberileg, mind orvosilag

Egy ideje felhagytam a magam által homokkőbe vésett szabályok követésével, mert úgy láttam, hogy megszűntek azok a pszichésen rögzült helyzetek, amiket veszélyesnek gondoltam. A tudatos, kontrollált szeszelés után jöhetett az "akkor iszom, ha megkívánom", persze továbbra is a társadalmi kötelezettségek szabta keretek között.  (Amúgy, ha valaki azt állítja, hogy aki magát figyeli, szabályok szerint iszik, az mindjárt alkesz, nos, őt nyugodtan vágjátok pofán. Az életmódváltás eleinte mindig ezzel jár, mindenféle tudatos önkorlátozással, amíg az új életmód automatice nem megy.) Így megesett, hogy három egymást követő napon is beseggeltem, aztán egy hétig semmi; de nagy átlagban, nagy szórással, a programokól is függően kialakult a heti négy üveg bor körüli fogyasztás. Biztos vagyok abban, hogy ez már a 'nem egészséges mérték' kategória, de abban is, hogy nem a bor fog végezni velem, viszont hozzájárulhat, hogy néhány évvel rövidebb ideig húzzam, már ha a természetes út jut osztályrészül, és a majáknak sincs igaza. Azt nem tudom, hogy ez 85 helyett 80 évet, vagy 60 helyett 58 évet jelent, de nem is nagyon számít, az én szintemen a viszonylag rendszeres borozás egy hatalmas, sok ismeretlenes egyenlet egyik tényezője.

Hiúságok máglyája

Igen ám, de ez a kényes egyensúly felborult pár hete, jelenleg már a két üveg is alig van meg, illetve most dolgozom rajta. Konkrétan a borozás iránti mostani közömbösségemnek az az oka, hogy elkezdtem edzeni, mint az állat. Pedig sosem érdekelt a testalkatom hiúsági szempontból. Ráadásul annyira szeretek zabálni és inni, hogy nem tudtam elképzelni olyan szituációt, hogy tudatosan koplaljak, salátázzak, vagy az evés téren más megszorító szabályokkal kössem meg a szervezetem igényeit. Mozogtam ugyan eddig is, de a bevitt és a leadott kalória egyenlege pozitív volt, így lassan de biztosan felhizlaltam magam odáig, hogy a hasam körfogata több, mint 1 m 5 cm. Ezzel a viszont a jelenlegi ruhatáram határmezsgyéjére jutottam, és ami még rosszabb, kurva hülyén nézek ki. Hogy mást ne mondjak, a honvédségnél rendszeresített kedvenc szíjam utolsó lukja sem ér be.

Sch. Norbi elmehet... 

Keveset enni viszont nem bírok, tehát minimális kompromisszumokra gondoltam. Mint például vacsora kenyér nélkül, na jó, kevés kenyérrel. Mivel az étvágyam végtelen, megfogadtam tapasztalt fogyizó csajok tanácsát, és főztem kurva sokféle-fajta zöldségből levest, faszán fűszerezve, tudjátok, ami eltelít, ha korog a gyomor, de nem hizlal. Na és persze semmi sör. Mindemellé kemény edzés, hetente ötször. Namost, ha ez így kialakul, a munka, és család által hagyott nem túl nagy űrt annyira kitölti, hogy alig jut időm bort nyitni, vagy ha mégis, akkor ott motoszkál, hogy bazmeg, itt gyúrok, meg zöldséglevesezek, kúrjam el az egészet egy üveg borral? Amiben annyi a kalória, mint amennyit két edzéssel leadok? Vagy egy pohárral, ami ki tudja hány perc futópad, ráadásul nincs is értelme egy pohárral inni? Szóval ez van most.

Persze tudom, hogy ez egy átmeneti dolog, leadok pár kilót, ilyen leszek, mint ez itt ni a képen, aztán minden marad a régiben. Csülök és száraz vörös.