Évente többször ellátogatunk az észak-olasz Veneto tartományba, a család Olaszországba szakadt rokonaihoz, félig nyaralási, félig családegyesítési célzattal. Vendéglátónk padovai, és a mértékletes ivás mintapéldája - bár elmondása szerint ez nem volt mindig így, fiatal korában addig ittak, amíg volt hely az asztalon a kiürült palackoknak. Mostanában azonban egy-két pohár után a palack elfelejtődik, és bizony sokszor a lefolyó martaléka lesz a finom bor egy-egy takarítás alkalmával. Persze csak ha szerény személyem épp nem tartózkodik a környéken.
Szieszta - egy egészséges szokás
Mint azt már több poszt is taglalta, Itáliában sokezer éves hagyománya van az ivászatnak, különösen a borfogyasztás terjedt el, bár a sör is elég gyakori: a pizzériákban a pizza mellett szinte mindig megjelenik az olasz asztalán, akár délben is. A délutáni szieszta előtti ebédhez elfogyasztott egy-két pohár bor, ill. sör pont az a mennyiség, ami a délutáni munkakezdésig, az ebéd utáni alvás közben kiürül a szervezetből. Tehát, amikor a legnagyobb melegben, délután kettőkor szembesül az ember azzal, hogy megint elfelejtette, hogy ilyenkor a legtöbb bolt zárva van, és épp a guta ütögeti, hogy most hol vesz horgászzsinórt, a derék horgászboltos épp az igazak álmát alussza, miközben mája az egy-két pohár asztali borral harcol csendben, hogy gazdája délután megint autóba ülhessen. A folyamatos munkarend (tehát a szieszta nélküli nyitvatartás) ellenzői többek között a családi kötelékek gyengülésével riogatnak: mi lesz, ha csak este látják megint egymást? Többek között: hogy fogja a tinédzser megtanulni, mennyit és hogyan kell inni?
Két pohár bor tolerancia
Apropó, Itáliában 0,5 ezrelékes véralkoholszint engedélyezve van az utakon, ami egy-két pohár bor hatásának felel meg. A szigorítási törekvések nagy felzúdulást eredményeztek, sokan az ebédhez elfogyasztott borocskájukat féltették, még többen a külvárosokban található szórakozóhelyek létéért aggódtak, joggal. Venetóban nem azért dobnak ki sok tíz- vagy százezer eurót egy-egy BMW-re, Mercire, ne adj isten Lambóra (ld. kép, nem kicsit szabálytalan parkolás!) vagy Ferrarira, hogy este ne villoghassanak vele buliba menet vagy onnan jövet. A szórakozáshoz meg az egy-két pohár koktél, miegymás elfogyasztása hozzá tartozik. Senkinek sem jutna eszébe, hogy ne autóval menjen, de meg is állnak a második pohár után, sokkal kevesebben részegednek le, mint nálunk. "Félig berúgni, kidobott pénz" - mondják nálunk, az olaszok ezzel szemben hagyományosan nem kedvelik a részegeket, ahogy sok egyéb miatt is gyakoriak a rosszalló tekintetek, főleg idősektől. (Pl. a félmeztelen biciklizés még férfiak esetében is kiveri a biztosítékot.) Vajon nálunk a zéró tolerancia a kívánt hatást éri el? Mit szól hozzá egy bártulajdonos, egy taxis vagy egy addiktológus? Más részről: megállna egy magyar a második pohárnál, ha buliról van szó? Ez is megérne egy posztot... Erről a Bibionéban töltött pár nap jut az eszembe, ahol a távolról artikulálatlan részeg ordibálásnak hangzó zajról közelebb érve igen gyakran derült ki, hogy valamely magyar szurkolótábor kicsit sem dallamos, viszont annál trágárabb nótájáról van szó... A magyarnak sajnos egyre ritkábban adatik meg, hogy származásával büszkélkedjen, és az ilyen alkalmak sem adnak erre lehetőséget.
Bor, sör, pálinkaMilyen italokkal találkozik az ember Venetóban? Elsősorban borral, de nem a nálunk divatos, nehéz, festékes vörösborokat isszák általában (bár ilyen is van szép számmal), hanem a frissebb, szénsavas borokat: az asztalon igen gyakran gyöngyözőbor (frizzante), vagy valami friss fehér ill. rozébor található. Kollégáim nem hitték el, hogy a szürkebarát "rozé" kivitelben is leledzik, ezért íme egy fotó a venetói pinot grigióról. Egyébként Etyeken is ittam rózsaszínű szürkebarátot, emlékezetesen finom bor volt!
Egyszer egy friuli falusi pizzériában (az arrafelé hagyományos vendéglő) ebédeltünk, ami épp akkor telt meg mezőgazdasági munkásokkal, akik a hatalmas traktorokkal a pizzéria környékén lévő összes parkolóhelyet elfoglalták. Ausztria közelsége abból is látszott, hogy sokan fröccsöt ittak: fél liter fehérbort és szénsavas ásványvizet kértek. Arra gondolni sem merek, hogy utána mikor indultak el a traktorokkal, bár mire mi megebédeltünk, már nem parkoltak ott. A fél lityó már nem fér bele a 0,5 ezrelékbe...A sörök közül mindenképp megemlítem a Moretti sört, aminek címkéjén a bajszos sörivó mintha csak egy soroksári kocsmából lépett volna elő. Mivel nem vagyok nagy sörös, nem sokat tudok elmondani az olasz sörökről, mint ahogy a tömények is kimaradtak az életemből. Egy családi vacsoránál a kávéba töltött grappa - törkölypálinka - azért volt emlékezetes, mert a magát nagyon jól tartó idős néni meg volt győződve annak egészségességéről. Látva, hogy korához képest milyen jól néz ki, igazat is adtam neki. A grappáról még eszembe jut Bassano (ld. alul), amit mindenképpen érdemes meglátogatni, ha már arra jár az ember.
Amikor egy jól sikerült estén a második üveg bornak estem neki a dugóhúzóval, olasz vendéglátóm megjegyezte: napi két pohár bor: egészséges. Napi két üveg: nem egészséges. Azóta igyekszem ehhez tartani magam, és egyelőre nem csalódtam ebben az egyszerű szabályban, ami sokezer év tapasztalatát egyesíti.
Utolsó kommentek