Nem oly rég (úgy a 60'-as évekig) a káros szenvedélyek nyilvános űzése, a kocsmák és borospincék látogatása is a férfiak privilégiuma volt, szegény nők meg ihattak zugba', ellenkező esetben a közösség úgy a szájára vette az illetőt, hogy még. Clara Zetkin és társai ezzel együtt nyilván nem részegen fetrengő lányokat és asszonyokat vizionáltak, amikor a nők jogaiért küzdöttek, de hát az egyenlőség az egyenlőség, a jogokkal jön a szar is. Ezért hát a kedves hölgyek azon túl, hogy szavazhatnak, vagy szolgálhatnak harcoló katonai alakulatoknál, mintegy mellékesen kivívták a mértéktelen italozáshoz való jogot is. Ma még ugyan a formális egyenjogúság és a rideg valóság nem feltétlenül esnek egybe, az évezredes hagyományok ma is hatnak, ezért a férfiak alkoholfogyasztása többszöröse a nőkének, de ha így haladunk, a különbség lassan eltűnik. Nekem ugyan nincs fogalmam arról, milyen lehet csajos szemmel a - mégoly visszafogott - iszogatás, a tűsarkúban tántorgás, meg mindezeknek a háttere. De következzék pár szubjektív, közhelyesen általánosító meglátás, hátha sikerül megtermékenyíteni a csajos vendégposztokkal csalfán kecsegtető hölgyek lappangó posztolói kreativitását.
Mondhatjuk, hogy összességében, társadalmi léptékben vizsgálva, a nők könnyebb helyzetben vannak, ha nem akarnak iszákossá válni, amit az alkoholfogyasztást mérő statisztikák is igazolnak. De ha egy kicsit mégis iszogatnának, a mai környzet eléggé megértő. Mert ugye:
- A fiúkkal szemben már tizenéves korban jelentkezik egyfajta elvárás, ami aztán más hangsúlyokkal de végig kíséri az ember életét; akkor lesz menő, ha piál vagy szív valamit. Ez a lányokra nem volt érvényes még 90-es években sem, bár az emancipáció ide is kezd befurakodni. Ugyanakkor a részeg kölök a társai szemében teljesen rendben van, ha fiú, ha lány, nem kell a környezete rosszallásával számolnia. Nincs ez másként fiúk-lányok húszas éveiben sem, főleg az egyetemi közösségekben.
- A csajok harminc felé többnyire felfedezik magukban az evolúció által kódolt anyát, szeretnének megállapodni, biztos háttérrel családot gründolni. Ekkorra már a bulizós ivászatokra csak elvétve vágynak, és tőlük sem várja el senki, hogy partyarcok legyenek. Szemben a hasonló korú faszikkal, akiknél a társadalmi érintkezés bevett formája marad a közös ivászat, arról nem beszélve, hogy velünk szemben továbbra is elvárás a legtöbb közegben, hogy tudjunk rendesen vedelni. (ld itt.)
- Ugyanakkor, ha egy női hölgy úgy gondolja, hogy tesz az ősanya klisére, és "szinglihordákba" tömörülve bulizgat, akkor sincs semmi. Nemigen fordul elő, hogy egy 30-as csajszit bárki a megvetne, csak mert egy-egy buliban néha becsiccsent, és ez így van rendjén. Nekem személy szerint sincs semmi kifogásom egy kipirult arcú, csillogó szemű, kacarászó nő látványa ellen. A 30-as korosztály a szingliket, de a családos, egyben saját karriert befutott nőket is lényegében fiúsította, és tiszteletben tartja az életvitelüket. Igaz, a fiúsítással együtt megjelentek az elvárások is: egy céges bulin tessék velünk inni.
- A nők a lelki bajaikkal előbb rohannak dokihoz, előbb kérnek segítséget. Ha egy férfi élete válságba kerül, hagyománytisztelő módon nyúl a pohárért. A munkanélküliség (ez egy férfinak ma is nagyobb szégyen), a válás (ebből sem mi szoktunk jól kijönni) a legtöbb fickóból könnyen alkeszt csinál. Súlyos krízisen persze mindkét nem tagjai esnek át, de egy nő nagyobb eséllyel irat fel valami nyugibogyót.
Némi empátiával persze az is könnyen belátható, hogy sok szempontból rosszabb nőnek lenni a pia frontján is.
- A mindennapokban ugyanazok a kihívások, külső hatások érik mindkét nem tagjait, az otthoni bonyodalmak mellett a munkahely pont olyan stresszforrás mindenkinek. A hozzáértők szerint ugyan számszerűen kevesebb nő oldja a napi feszkót piával, mint férfi, de az alkoholpronlémával küzdő csajok körén belül sokkal nagyobb azoknak az aránya, akik feszültségoldás céljából isznak, mint a férfiak esetében.
Ennek két formája van. Az ún. háziasszony-típusú ivó, lényegében a hagyományos női piás, akár a magánéleti, családi problémáin őrlődik, vagy a külvilág kegyetlensége készíti ki, ezek miatt pedig stikában nyomja a likőrt, miközben kifelé próbál a mintaanya/feleség képnek megfelelni. És van a férfias típus, aki éppen a férfiszerepek teljes felvállalásával ugyanúgy vedel, mint a férfiember, buliból, szórakozásból, ínyencként élvezetből, vagy a munkahelyi elvárások/kapcsolatok miatt.
- A kis becsiccsentésekkel szemben viszont a komolyabb bebaszcsik súlyosabb megítélés alá esnek, ha nő, netán anya az elkövető. A néha spicces csajokkal szemben ma is könnyen számkivetett lehet az, aki nyailvánosan elitézi magát, vagy bármilyen módon hírbehozzák az alkohollal. Míg – egy bizonyos szintig – a férfiember együttérző vállveregetést vagy pajkosan összekacsintó tekinteteket kap, miutután tántorgósra szittyózta magát.
- Ráadásul nőtársaink biológiailag is hátrányos helyzetűek. Fele olyan lassan bontják le az alkoholt és az kétszer olyan káros a szervezetükre. És nem csak a testsúlybéli különbségek tehetne erről, hanem az alkohol lebontásával foglalkozó rendszer is másképp működik. Ha ez nem lenne elég, kétszer olyan könnyen válnak függővé. Sok ez....
- Még egy kis biológia. Egy nő sosem feledheti el, hogy ha kiüti magát, hogyismondjam, bármikor jöhet valaki, aki ezt kihasználja, például itt a képen a kis hölgynek nem lennék az apja, de a helyében sem lennék. Ilyesminek azért egy férfi nincs kitéve. Én nem cserélnék, na.
Egy kiragadott statisztikai tábla 1996-ből, 16 éves gimisek a nyilatkozók:
A megelőző hónap alkoholfogyasztásának néhány mutatója (%)
Utolsó kommentek