Hosszú-hosszú ideje nem írtunk kedvenc blogunkba. Kit elszólított a kötelesség (Látens kolléga), ki pedig egyszerűen a lustaság újabb áldozatává lett (jómagam). Azonban nem kell félnetek: a jó bort nem vetem meg mind a mai napig; az egri kirándulásom újfent megerősített abban a hitemben, hogy a bor gyógyszer, és mint olyan, ha helyesen van adagolva, javunkra válik. Kövezzen meg bárki is, most pár bekezdés őszinteség következik.

Mit szólnátok, ha hetente kétszer-háromszor kellene fájdalmas prednisolon injekciót adatni a hátsó feletekbe? Ha tíz-tizenöt orvosnál megfordultatok volna már, és egyik se tudott volna magyarázatot adni több éven át tartó csalánkiütésetekre? Legalábbis kétségbe lennétek esve, mint ahogy én is voltam, amikor felfedeztem magamnak a bort, mint stresszoldó gyógyszert. Nem vicc, a csalánkiütéstől a napi egy-két-három pohár bor szabadított meg. És nem váltam családverő, deviáns szörnyeteggé, egyszerűen csak hazajövök, és a vacsora mellé felbontok egy jó bort, és mindenki szeme láttára, anyuka és gyerek egyhangú beleegyezésével elfogyasztom a napi gyógyszeradagomat.

Ilyenkor jönnek a kommentelők, akik szerint a gyerek előtt nem szabad alkoholt fogyasztani. Szerintem meg igenis, sőt, a fiam a különböző alkoholfajtákat (sör, bor, rum) már meg is tudja különböztetni négy éves létére. Az alkohol számára nem lesz negatív dolog az életben. Alkoholista-e lesz? Nem tudhatom. De reményeim szerint természetesebb viszonya lesz a tinédzserkorában elfogyasztott első pohár borához, mint sok más, vele egykorú fiatalnak. Meg fogja tanulni, hogy inni jó (mert az), de meg kell állni, amikor elég volt.

Ha nem vagyok aggresszív, akkor meg biztos a májam megy tönkre - hozhatná fel bárki is. Valóban az ember mája nagy talány, soha nem tudni, mennyit bír még ki mosolyogva, és mennyitől "robban fel", azaz adja be a kulcsot akut májgyulladás miatt. Magam abban reménykedem, hogy a napi fél liter bor nem fog idő előtt meggyilkolni, talán pont annyi ideig fogok élni, mint ha nem ittam volna semmit (ha nem tovább, mint a legutóbbi kutatások mutatják). Ha pedig ugyanannyi ideig élek, mint absztinensen, de jobban érzem magam, már megérte. Szerintem.