Részegségnek veszedelmes undokságárul

Nézem a gúglit, keresgélek, közben véletlenül megakad a szemem ezen: "az iszákosok és házasságtörők védőszentje, Szent Mónika...". Ez csak valami netes badarság lehet, még nekem is felrémlik egy sor kérlelhetetlenül egyértelmű utalás a Bibliából, melyek szerint  a részegeskedés és a félrelépés főbenjáró bűn, naná, hogy az. "Meg ne részegedjetek borral, melyben fajtalanság vagyon", hiszen a "...részegesek Isten országába nem mennek, ....a részegesek kétszer fizetik a bor árát; pénzekkel a korcsmárosnak, lelkekkel az ördögnek" idézget maga Pázmány Péter a Részegségnek veszedelmes undokságárul című hosszú dörgedelmében. Ugyanakkor: „Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel.” írja Timótheusnak Szent Pál, és az sem lehet véletlen, hogy a jó bortermésért egy tucatnyi szent felel. A borkultúra valamint a kereszény és zsidó vallás ezernyi szállal kapcsolódnak, de mindkét vallás elítéli a túlzott ivászatot. A hivatalos álláspont a mértékletesség, akkor is, ha néhény egyházfi ezt nem is tudja maradéktalanul és hitelesen képviselni. Így furcsa volna, ha e tiltott, bűnös ténykedések felett szentek bábáskodnának. Hogyan lehetne tehát a részegeknek vagy alkeszeknek védőszentje? Igazából nincs is, illetve közvetve mégis van.

Két ellenkező eretnekséget olvasok a boritalrúl

Amennyire visszakövethető, egy ezotériával foglalkozó odal emlegeti Szent Mónikát az iszákosok - egyben a házasságtörők - védőszentjként, amit jó szokás szerint szó szerint átvesz mág egy tucat oldal. A hivtalos katolikus site-okon - elvégre ők az illetékesek - viszont erről nincs szó, és mivel védőszent minimum püspöki jóváhagyással lehet valakiből (lásd apróbetűs rész a végén), bizton állíthatjuk, hogy szegény Szent Mónika nevével visszaéltek, és a hülyeség a sok kopipészt nyomán elárasztotta a netet.

Szent Mónikának (331-387) mégis van köze az alkeszekehez. Hozzá fohászkodnak a hagyomány szerint némi odahatásért azok az anyák és feleségek, akiknek a férje vagy fia züllött, kicsapongó életet él, vedel, netán házasságot tör. Szegény Mónika asszony ugyanis egy ilyen férjet fogott ki, majd a fia, Augusztinusz sem lett különb, legalábbis eleinte. A férj, Particius (ez a neve, nem a társadalmi pozíciója) állandóan ok nélküli dühromaiaval keserítette meg szegény szent napjait, sőt, notórius félrekefélő is volt, mindezt az anyós állandó gonosz kárálása kísérte. A többi korabeli asszony persze hasonló esetben visszaszólt, ez pedig az akkori szokások szerint kiadós verést vont maga után. De Szent Mónika csöndben tűrt, és imádkozott pogány férjéért. Sőt megfeddte asszonytársait, mondván azokat a lila foltokat nem a férjeik öklének köszönhetik, hanem saját gonosz nyelvüknek. Végül Patricius a halálos ágyán megbánta bűneit és megkeresztelkedett. Ez az alázatos feleség vonulat persze ma már nem annyira trendi, viszont máig központi eleme a szent kultuszának a kis Augusztinuszért viselt újabb húsz évnyi csöndes imával teli szenvedés. Ma lényegében a felelősségteljes katolikus szülők elé állítják követendő példának. A gyermek ugyanis - ez köztudomású - ifjúsága során rettentően züllött volt, ivott, meg minden. De Szent Mónika ismét addig imádkozott, amíg sok évnyi tévelygés után a fiú megtért, sőt szentéletűvé vált, annyira, hogy az utókor Szent Ágostonként emlegeti.

Ezért aztán logikus, hogy miért éppen az ő közvetítői fellépését kérik az elkeseredett asszonyok, ha a rossz útra tért a büdös kölök vagy a disznó férj. Így, áttételesen van köze az alkeszekhez, de nem ő az, aki elintézi, hogy a részeg ne törje össze magát, és a szexfüggő férj is hiába fogadkozna nála, hogy ez volt az utolsó, csak az asszony meg ne tudja. Ő az alkesz vagy kanos fickók helyett azok hozzátartozóival áll szóba, ez van.

A mértékletes borital léleknek és szűnek vidámsága

De azért egy már-már bulváros adalék Szent Ágoston művéből, amely szerint Szent Mónikát is megkísértette a bor démona (a korabeli blikk elcsámcsogott volna ezen, milyen ez már, vizet prédikál ezzel a múlttal, mint az az erkölcscsősz, fétispornós Gigi) ? Mert hát:

Gyakran küldték le a pincébe, hogy a nagy amforákból bort hozzon az asztalra. Ő pedig, mielőtt kisebb kancsókba szétöntötte volna a bort, pajkosságból mindig megnyalta a nagy kanna szélét, mert a bor igazában nem ízlett neki. Csakhogy a napról napra ismétlődő játék közben egyre gyakrabban nyelt is a borból, annyira, hogy egyszer csak élvezettel húzott le egy kisebb kancsónyit is. Mikor ezt az egyik öreg szolgáló meglátta, megdorgálta érte. A dorgáló szóra a leány fölényesen odavágott valamit, mire a szolgáló iszákos nőnek bélyegezte. Ettől Mónika magára eszmélt, s a szolgáló szava úgy maradt benne, mint valami nagy tövis, és kigyógyította hibájából.

A legnagyobb meglepetésemre mégis talátam egy eldugott szentet, akiről egy katolikus oldal maga álította, hogy többek között az iszákosok védelmezője. Ő Szent Bibiána, egy ókeresztény vértanú. Még a keresztényüldözések idején tulajdon apja végzett vele, úgy, hogy lefejezte. A sírjánál több csodás dolog mellett a legenda szerint elmúlik a fejfájás. Ebből következett pár logikai ugrás után, hogy a fejfájósok hozzá fohászkodak, a fejfájósok egy része pedig törvényszerűen a másnaposok köréből került ki. Ennyi a hagyomány alapja.  

A védőszentek, vagy patrónusok olyan szentek, akiket a katolikus hívek imáikban arra kérnek, hogy ilyan-olyan ügyekben járjanak el a legmagasabb helyeken. Szentből több ezer van, a hatáskörük is szerteágazó, ráadásul tájegységenként változhat, hogy kinek milyen ügyben kérhetik a közbenjárását. A leggyakoribb betegségek esetében akár negyven-ötven szent közül választhatunk, de még a féloldalas fejfájásnak is van minimum két felelős szentje. Általában az életrajzokból vett analógiákra épül, hogy ki minek (foglalkozás, betegség, település) a szentje, a népi hagyományokat aztán hivatalossá tette az egyház.