A retro alkeszt a mi, 40 felé haladó korosztályunk még láthatta élőben, munka közben. Sajátosságai persze a korszakból adódtak, amelybe pechjükre nagyrészt éltek: a poshadt, unalmas, nyomasztó, kilátástalanságot árasztó Kádár-rendszerből. Az akkori piásoknak más külsőségek, más miliő, más életérzés jutott osztályrészül, aki még él közülük, azt könnyű kiszúrni. A vonatkozó közhelyes alapvetés ugye: az értelmiség előtt két út áll.... kezdetű, amit aztán szigorúan be is tartottak, még a nem értelmiségiek is.
Egalité, fraternité, liberté
Alighanem ma elképzelhetetlen lenne, hogy jól szituált fiatalok, középkorú értelmiségiek, lecsúszott vegyes egzisztenciák olyan késdobálókban ücsörögjenek, ahol a közeli gyár melósai, és a szomszéd cigánytelep lakói is törzsvendégek. A rendszerváltás hajnalán még volt szerencsém egy ilyen presszóba járni. (A sörös cimkén, jobbra, ajánlom az ár megtekintését...) Itt teljesen természetes volt, hogy az egyik sarokban dajdajoznak beás nyelven, a másikban zakós fiatalok ordítva Ady-verseket elemeznek, a harmadikban pedig az egyik melós éppen megegyezik fiatalkorú K. Alexandra apjával, hogy A. 2000-ért dug, és ugyanennyiért szopik is, persze vagy-vagy. És mindezt így, a nap bármely tetszőleges szakában. Ebből is látszik, hogy a kommenista egyenlősdi, ha más területen nem is valósult meg, a kocsmatöltelékek osztályok szerinti elkülönülését legalábbis korlátozta. Ezek a becsületsüllyesztők gyakran elég frekventált helyeken voltak, mostani gondolkodásmódunk szerint kirívóan értékes ingatlanokban/telkeken, így ma ezekből vagy puccos pub lett, vagy a helyükön bankfiók áll. A túlélő retro-alkesz, régen akár fontos tisztség betöltője ma is szemrebbenés nélkül látogatja az ilyen helyeket, párás tekintettel emlékezve arra, hogy egykor "az új mechanizmus kulcsebere" volt.
A hely szelleme
Aztán, ha nem is késdobáló, de 90-es évekig az átlag klasszikus söröző, presszó, kisvendéglő mai szemmel durván és uniformizáltan lepukkadt volt. A bort alumínium méricskével a pultba mélyesztett vályúból mértek, talán kiszuperált fagyis pultokból. A bárpult fölött piros félgömb csillárok, esetleg egy világító Symphonia-reklám adta a dekorációt a szocreál műbőr bútorzat mellé. Szép vastag egyenpoharak az egyféle csapoltnak, és üveg kávéspoharak, aluménium kanállal. Esetleg bakelites zenegép, és régivágású flipper biztosította a szórakoztatóelektronikát. Az ilyen helyeket egy pöttyet finomabb népek látogatták, tanárok, tisztviselők, de volt átjárás a köpködők és a sima presszók közönsége között. Hiszen a gyárba' a melós nem keresett kevesebbet, mint a mérnök úr, sőt, az öntudatos melósok között az irodista érezte magát kényelmetlenül. A volt kedvencemben mindig ott ült (állítólag a hetvenes évek óta) a körzeti végrehajtó, ugyanabban a zakóban, ugyanannál az asztalnál.
Az vagy, amit megiszol
A választék mai szemmel szintén rettenes. Vörösbor-fehérbor, csapolt sör, vagy üveges, a tömzsi fajtából, ami csak nem régen veszett oda. Éva Vermut, Lánchíd konyak, kevert, kommersz rum, meg ilyen-olyan páleszok.
A munka emel ki az állati sorból
A korszak további jellemzője, hogy a ivászat a munkahelyen is teljesen természetes volt. Alapvetően azért, mert mindenkinek volt munkája, így az egymillió alkoholbetegnek is. Ha nem volt, ugye, bevitte a rendőr. Persze - és ne vesszünk el a rendszerkritikában - az a munka pont olyan is volt, hogy bőven belefért az is, ha a jómunkásmeber szittyózott közben. Ha nem darukezelő, vagy agysebész volt az illető, nem is baszkurálták érte, annál is inkább, mert 1. ivott a művezető, és az igazgató is, 2. nem volt teljesítménykényszer. Ivott a teljes pártgarnitúra, talán nem mellékesen a szovjet elvtársak kulturális behatásának is köszönhetően, ami szerencsésen találkozott a magyar néplélekkel. De ivott a teljes államigazgatás, a városi tanács irattárosától a vezető ügyészig. Ennek további okát a korszellemen túl talán abban láthatjuk, hogy a Kádár-éra állami vezetői tényleg a törvény felett álltak, az állampolgár jobban járt, ha nem ugrált, amennyiben az államhatalom bármely ágát képviselő hatalmasság tök részegen elbaszta az ügyét, vagy elaludt és behugyált, miközben a dolgozó elővezette a dögunalmas panaszát. A pincér sem csinált botrányt, ha a részeg főkapitány sérelmezvén a lassú kiszolgálást, szolgálati maroklőfegyverével párat belelőtt a plafonba. Saját, nem reprezentatív megfigyelés - de külön posztot is megérne -, hogy az állami szférában a 90-es évek közepétől kezdték kiszorítani ezt a totál alka garnitúrát az évtizedek óta betöltött vezető pozíciókból. A többit elvégezte a természet.
(A képek egy része biztosan a kocsmablogból van, a többit nemtom.)
Nos, hagyjuk is a rizsát, ennél jobban nem lehet visszaadni az életérzést...Cseh Tamás-Másik János-Bereményi Géza: Presszó
-Mi ez?
-Ez egy eszpresszó.
-És ön?
-Én zongorázom.
-És én?
-Maga egy vendég.
Hmm.. de finom, príma hely.
Hmm.. de finom, príma hely.
-És kérném, nem lehetne másképp...
-Nem, mert ez egy eszpresszó.
-És...őőő...mondja, nem lehetne....
-A pohárára gondol?
-Igen! Nem lehetne elvinni innen előlem?
-Nem, nem, mert ez egy eszpresszó.
Hmm.. de finom, príma hely.
Hmm.. de finom, príma hely.
-És.. kérném, sosincs záróra itten?
-Nincs. Ez ilyen eszpresszó.
-És.. kérném, ezt a nőt nem lehetne elvinni innen mellőlem?
-Nem, magához tartozik. Nézze csak jó kis nő, figyelje fényes haját...
Finom nő, príma nő.
Finom nő, príma nő.
-Kérném ne engedje, ha a nőhöz nyúlnék,
kérném ne engedje, ha pohárhoz nyúlnék!
Azt hiszem ismer, nevem Szeberényi
neves közgazdász, ne hagyjon így élni.
Alkotó munka vár tehetségemre,
ha sosincs záróra, nincs ki elvégezze.
Ez a mondén élet, félek korrumpálna
Vár a közösség építő munkája.
Az új mechanizmus kulcsembere voltam,
és most itt végzem egy presszóban holtam.
-Zongora, jó kis hely. Príma nők, finom nők...
-Zongora, jó kis hely. Príma nők, finom nők.
Hát persze, jó kis hely... zongoráznak.
Így megy... ez ilyen... jó kis hely.
Persze... hát persze...
Nevem..??
-Tudom, Szeberényi.
-Ugye...?
-Nem lehet így élni.
-Asztalon, pohárban az összes érdemjelem.
-Tűzze fel! Hmm..., de szép.
-Plusz oklevelek... Mi ez?
-Ez egy eszpresszó.
-És ez?
-Ez D-dúr, és E-moll.
-Nem lesz...
-Nem lesz záróra.
-Mért?
-Mert zongorázom.
Utolsó kommentek