Egy hónap hosszú idő, főleg, ha közben valami olyanról kell lemondanunk, amit nagyon szeretünk. Legalábbis ezt gondoltam, amikor január második hetében nekivágtam a nagy kalandnak: nem meghatározott időtartamú absztinenciára ítéltem magam. Az egy hónap volt a minimum, úgy gondoltam, hogy az alatt hihetetlen változások fognak bekövetkezni szellemi és testi állapotomban. Az első két hétben ez még nagyjából igaz is volt. Általában feldobottabb, aktívabb voltam, elkezdtem fogyni is, nyilván az aktivitás és a csökkentett kalóriabevitel miatt.

A harmadik héttől kezdve azonban rájöttem, hogy tulajdonképpen semmi sem változott azon kívül, hogy három kilóval kevesebbet mutatott a mérleg. A kezdeti feldobottság inkább annak volt köszönhető, hogy megszabadultam az alkoholizmus démonától: abba tudtam hagyni az ivást, és nem pár napra, hanem pár hétre is. Semmi katasztrofális nem történt… Másrészről viszont ugyanúgy fájt a hátam néha, ugyanúgy nem bírtam odafigyelni a feladataimra, ugyanolyan baromságok jutottak az eszembe. Én ezeket azelőtt az alkohol számlájára írtam, de február elején, amikor már három hete nem ittam, tudatosult bennem, hogy ezek a problémák nem oldhatók meg puszta nemivással.

Pár napja eljött az a pillanat, amikor elkezdtem újból a helyén kezelni az alkoholt. Olyan kurvaélet hangulatom volt, amikor az ember valahogy mindennel elégedetlen, mindenért morogna. Egyszer csak beugrott, mi a teendő: irány az éjjelnappali, sör ki a hűtőből, kifizet, hazaér, megnyit, iszik. Az alkohol mégiscsak gyógyszer, a beteg elme gyógyszere.

Tartom, hogy alapból nem iszik az ember, mert minek is. Egy csomó szervünkre káros, ráadásul még hízlal is, azon kívül pénzbe kerül. Az önmegtartóztatással a mérleg pár kilóval kevesebbet, a bankszámlánk meg pár tízezer forinttal többet fog mutatni. Azonban, ha kedvünk szottyan, balgaság lenne nem kinyitni egy üveg jófajta italt.

Épp halászlét vacsoráztunk, és köztudott, hogy maledictus piscis in tertia aqua, azaz átkozott a hal a harmadik vízben, úgyhogy kinyitottam a bikavért. Egészségünkre.