Nyilván ismerős az érzés, amikor az év végi céges buli másnapján felkelünk, és próbáljuk összeilleszteni az este történéseit, mint a szétesett puzzle darabkáit, leginkább abban reménykedve, hogy nem csináltunk akkora marhaságot, ami derékba törheti pályafutásunkat, de olyat sem, ami kínos pletykákra adhat alapot. Tudom, hogy szó szerint post festam vagyunk, úgyhogy aki talaj részegen hülyét csinált magából, azoknak legfeljebb kicsiny lelki  vigasszal szolgálhatunk, miszerint jártak így mások is. (A céges bulik lélektanában viszont ezúttal nem mélyedünk el, csak a szeszügyi vonzatokban.) Már korábban is sikerült abszolválnom párszor emlékezetvesztés nélkül az ilyen kultúrrendezvényeket, de azért nem mindegy, hogy az események későbbi narrátora maga is 3 üveg vereset dönt magába, (és még ezzel is hasít a top 3 józan között), vagy csatak józanon nézi végig az apokalipszist. Most ez utóbbira került sor. Következzék a blog eddigi leghosszabb írása, bontsatok valamit hozzá. It's hard to be an Abstinent on Christmas.

A buli koreográfiája adott: pár nagyobb és kisebb főnök összegez, értékel, megköszön, ösztönöz. Koccintások mindenkivel, mindenre, majd egy nem túl ismert bukott megasztáros vagy kiscsillag karácsonyi egyveleggel büntet. Eztán jöhet a svédasztal fosztogatása és a kötetlen lazulás, ami ugye azt jelenti, hogy mindenki nyakalja az ingyenpiát, készülve a villanyoltásra és arra, hogy a DJ rázendítsen. Mintegy két óra kell, amíg a nagy értekezleti terem sötétbe borul, és indul a második felvonás. Ezalatt a dolgozók nem bulizós fele, és a pár súlyos alkesz szépen elszivárog a családjához (vagy egy kocsmába), a maradék, az ivós-bulizós mag marad, ez is vagy 50 ember. Tovább erősítik a csapatot azok a ritka alanyok, aki egyszerűen szeretnek bulizni, táncolni, de nem isznak egy cseppet sem, és valahogy kibírják a sok részeg embert. (Idén ideiglenesen közéjük tartoztam, délután négytől hajnal egyig egy pohár pezsgővel átvészeltem, és nem is unatkoztam annyira.)

Az első fontos megállapítás, az az, hogy a külvilág érzékelése mennyire más józanul, még az enyhe részegséghez képest is. Kapatosan beszűkülnek az érzékek, csak egy dologra tudok koncentrálni. Ha pl. egy ilyen bulin dumáltam valakivel, dunsztom sem volt arról, hogy két méterre tőlem mi történik, arról meg pláne, hogy a szomszéd teremben mi zajlik. Sőt, még arról sem, hogy van szomszéd terem. Az ember valahogy kibillen a tér-idő kontinuumából. Józanul viszont egészen átlátható ez a szerteágazó esemény.

Eddig is sejtettem, de immár tényként kezelem, hogy a tánc ilyenkor veszélyes. Ezúttal is akadtak, akik nem tudnak táncolni, de részegen erről nem vettek tudomást, sőt, képzeletben Travoltává itták magukat. Alapból ez még nem nagy gáz, az ember szimplán idétlenné lesz, oszt annyi. Nagyobb a gond, ha a szokásos dughatnék lappang a háttérben (legalábbis, ha az illető csak a szesz miatt akar szexet, amúgy meg évekig bűntudata lesz, ha netán összejön), csakis ezzel tudom magyarázni, hogy egyesek olyan fogásokat alkalmaztak a kolleginákon, mintha egy pornóforgatáson lennének. Teljesen nyilvánvalóan fel sem merült bennük, hogy bárki láthatja őket, aki viszont látta, abban az merült fel, hogy ezek itt menten kefélnek. Néhány igazán belőtt női hölgy sem tartóztatta magát, olyan riszálást adott elő tánc ürügyén, hogy ennyi erővel a jól ismert "szopnék" feliratú pólóba is öltözhetett volna.

A másik könnyen kínossá fajuló dolog köztudottan a kareoke, ezt nem is kell részletezni. Megdöbbentő, hogy békés, visszafogott emberek egymás kezéből tépik ki a mikrofont, hogy aztán részeg fejhangú visongásukat közkinccsé tegyék. Van, akire sosem tudok már ezután ugyanúgy tekinteni, mint korábban.  

Az igazi élet a nagyterem bejáratai előtti előterekben zajlott, itt lehetett cigizni, iszogatni és beszélgetni. A többséget már láttam részegen, de persze más így, hogy működik a józanság-részegség kontraszt közöttünk.  Ami elsőre is egyértelmű, hogy a gyakorlott ivók nagy előnyben vannak az alkalmi részegekkel szemben. Ismerik a saját határaikat, a trükköket, tudják mikor kell(ene) visszavenni. Meglátszik ugyan, hogy bekarmoltak, de semmi kirívót nem csináltak, na jó, volt aki felborított ezt-azt, vagy elvesztette beszédkészségének bizonyos hányadát. Én leginkább velük lógtam. Akik ritkán engedik el magukat, azok ilyenkor furcsák, viccesek vagy ijesztőek. A mostani drunkest guy ever cím nyertesei is az alkalmi ivók köréből kerültek ki. Néhány, amúgy jóravaló családos srácból eltűnt minden gátlás, és olyan mocskos trágár módon osztották a csajokat, hogy még Benkő művész úr is belepirult volna. Ezt azzal tetézték, hogy nem csak azoknak nyomták a műsort, akik a helyén kezelik az ilyesmit, hanem érzékenyebb lelkeknek is, akik egy életre beírták az inzultust a fekete könyvbe. Meglepett végül, hogy mennyi seggrészeg, idétlenül heherésző, mindenkinek (pontosabban karrier szempontból értékes egyednek) látványosan felkínálkozó nőstény volt a buliban, és az, hogy ez korábban nekem nem tűnt fel, biztosan bepiálva természetesnek tűnt ezt a viselkedés.

Volt persze a vége felé ciki taknyolás a táncolók között, pár bealvós részeg, és némi taccs a férfi WC-ben. A tiszta érzékeknek hála nyilvánvalóvá lettek bizonyos vonzalmak vagy ellenszenvek, amelyek a napi munkakapcsolatban nem tűnnek fel. Mindig pletykálták, de kétkedve halgattam, hogy egyes alkalmi párok diszkréten - legalábbis ők azt hiszik - egy időre eltűnnek, az irodák felé, most erről meggyőződhettem. És végül, ami bosszantó, hogy ott lábatlankodott pár szín józan fickó/titkárnő, akiknek a jelenléte nem  volt logikus, márpedig nagyjából mindig, mindnenhol ott voltak. Adja magát a következtetés, hogy a negyfőnökök pontosan tudják, milyen értékes infókhoz juthatnak egy ilyen alkalommal, és mivel ők egyáltalán nem méregtelenítettek, megértek valakit, hogy a fentiekhez hasonló élménybeszámlóval rukkoljanak elő, csak több konkrétummal. Tudom, paranoiának tűnhet.        

Végül egy quasi karácsonyi dal, ami kifejezi - bár más okból -, milyen kívülállónak éreztem magam a sok részeg között. Pont, mint Kyle Broflofski karácsonykor  :)