Kedves alkeszek, alkalmi nagyivók, borbarátok, és így tovább! Az iszákos blog is beáll a sorba, hogy boldog, finom italokban gazdag új évet kívánjon kedves olvasóinak, azzal, hogy mindenki pont annyit fogyasszon belőlük, amennyit ő akar, és ne a cefre diktáljon.
Nem fogadunk meg sokmindent, például ilyen botorságot sem, hogy 2010-ben nem iszunk alkoholt. Esetleg olyat, hogy kevesebbet vagy ritkábban. Ma viszont nincs önmegtartóztatás, a mai a kötelező, kényszerű bulizás napja. Aki szereti az ilyet, annak jó szórakozást. De igazából, aki minden hétvégén bevetésen van, az akkor teheti különlegessé a szilvesztert, ha kivételesen otthon marad, és az asszonnyal elszopogat egy öt literes magnumpalacknyi pezsgőt. Mi ezt fogjuk tenni, bár nem a bulizással kapcsolatos csömör miatt, hanem mert a gyermekfelügyeletre kijelölt anyós ágynak esett, a három napos buli meg kútba.
Feltalálták a műalkoholt! És itt most nem a Kiskőrös-Kecel környéki héttablettás borokra gondolunk. Az index 
Nyilván ismerős az érzés, amikor az év végi céges buli másnapján felkelünk, és próbáljuk összeilleszteni az este történéseit, mint a szétesett puzzle darabkáit, leginkább abban reménykedve, hogy nem csináltunk akkora marhaságot, ami derékba törheti pályafutásunkat, de olyat sem, ami kínos pletykákra adhat alapot. Tudom, hogy szó szerint post festam vagyunk, úgyhogy aki talaj részegen hülyét csinált magából, azoknak legfeljebb kicsiny lelki vigasszal szolgálhatunk, miszerint jártak így mások is. (A céges bulik lélektanában viszont ezúttal nem mélyedünk el, csak a szeszügyi vonzatokban.) Már korábban is sikerült abszolválnom párszor emlékezetvesztés nélkül az ilyen kultúrrendezvényeket, de azért nem mindegy, hogy az események későbbi narrátora maga is 3 üveg vereset dönt magába, (és még ezzel is hasít a top 3 józan között), vagy csatak józanon nézi végig az apokalipszist. Most ez utóbbira került sor. Következzék a blog eddigi leghosszabb írása, bontsatok valamit hozzá. It's hard to be an Abstinent on Christmas.
Ajándékok betárazva, lakás rendben, ilyen faszán még nem álltunk sosem. B. nejem elalélva nézte, ahogy az elmúlt néhány nap szinte a hiperaktivitás határait súrolva vettem ki a részem a tennivalókból, míg máskor a kora délelőttök inkább a karácsonyi bulik utáni másnapos lábadozással teltek. Így, az absztinencia countdown tizenakárhányadik napján nem is tudom még mit írjak. A céges buli után - erről viszont még itt ejtünk szót :) - már semmi kétségem, hogy minden elképzelhető helyzetben nemet tudok mondani, ha akarok. Az biztos, hogy holnap gasztronómiailag is megtisztelem az ünnepet, és a halászlére, valamint a speckó tengeri halragu mellé némi bort is legurítok. Ahogy a régiek mondták mifelénk: átkozott a hal a harmadik vízben. 
Most, hogy így merő kalandvágyból, mintegy extrém sportként, a decembert az absztinencia 
Gondoltam, kipróbálok valami egészen újat, forradalmit. Nem fogok alkoholt inni egy jó csomó ideig. Ráadásul egyvégtében, tehát nem ér hozzáadni a közelmúltbéli 2-3 napokat.
Másnaposnak lenni rettenetes. Én annyira nem bírom, hogy inkább nem iszom annyit, hogy bekövetkezzen. Ha mégis megtörténik a baj, bizony nem kínzom magam, legurítok egy sört. Hogy mitől is vagyunk másnaposak, arról egy tudományos igényű összefogalaló található 
Számomra a legegzotikusabb piás. Én se ma kezdtem, de ezt a módszert képtelen vagyok megérteni. Szokás szerint saját környezetemből szemezgetek, de nem hinném, hogy csak én ismerek ilyen fazonokat. Mit is csinálnak? Alapvetően nem isznak, az év nagyobb részében legalábbis nem. De aztán eljön az évente előre, körzővel, vonalzóval eltervezett 2-5-10 alkalom, rosszabb esetben még több, amikor berúgnak, aztán napokig, hetekig (az egyik általam ismert figura akár egy jó hónapig) úgy is maradnak. Az elnevezést Perfor kollégától kölcsönöztem, bár ő nem teljesen ebben az értelemben használta..jpg)
Blogunk kezdeti alapvetése, hogy azt feszegessük, mennyit lehet egészségügyileg büntetlenül szittyózni. Az még érthető, hogy a kommentelők a zéró tolerancia és a napi két liter bor közötti széles skálán vélték meglelni az üdvözítő határértéket, na de hogy a tudomány sem igazít el minket... 
Nem akarok senkit belterjes statisztikai adatokkal fárasztani, de a nyitó poszt után egyértelművé vált, hogy a felvetett téma széleskörű érdeklődésre tarthat számot. Továbbá látható, hogy sok komment saját jelentős tapasztalatokon alapszik, rengeteg más számára is hasznosítható gondolottal. Ezek a kommentek kicsit megfésülve, kibővítve posztként is megállnák a helyüket. Nohát, mindezen információkat egybeveteve az a nem éppen forradalmi eszme merült fel bennem, hogy aki a blog témájához kötödően úgy véli, hogy tanulságos, bármilyen okból érdekes vagy akár vicces történet birtokában van, és azt akár több ezer ember elé tárná, az a jobb felső sarokban közölt emilre küldje el. Ha kell megszerkesztem, és még amit egy poszttal tenni kell, majd itt közzéteszem.
A máj a rendszeresen italozó ember legbecsesebb szerve. Az életvitelünk szabta keretek között óvjuk, védjük tehát, ahogy csak tőlünk telik! A lassan kibontakozó mozgalmunk célkitűzéseivel is harmonizál a máj lehető leghatékonyabb védelme, no persze az eredeti célt sem téveszthetjük szem elől, vagyis mindez nem mehet a rendszeres borfogyasztás rovására. Ne keverjük kérem a célt és az eszközt, mert az ugye hová vezetne. A máj eszköz. A cél a mértékletes, de évtizedekig folytatható rendszeres borfogyasztás. Máskülönben a végén még úgy járunk, mint bármely egészségmániás: elvileg azért kezd bele a sportba/diétába/önmegtartóztatásba, hogy jól érezze magát, aztán lesz belőle valami önfigyelő, kényszerbeteg saláta- vagy fekvenyomás-függő, aki egy percig sem találja a helyét a világban. Akkor már függjünk olyasmitől, ami örömöt okoz: szex, bor, könyvek. Csak ne dögöljünk bele. Az alkoholos részéhez győjtöttünk egy kis kosárnyi jótanácsot, copypaste következik, vagyis hát idézetek innen, onnan. A lényeg, hogy időnként pl. hetente, vagy kéthetente, de legalább néha csináljunk un. máj regeneráló napkat, amikor nem iszunk. Ja, és egy orvos cimbi szerint négy nap alatt nincs értelme. És tudjuk, hogy a sejtjeink nem szoknak le a szeszről ettől, de a májunk tovább bíraja, így mi is tovább bírjuk, mégpedig borozgatva! 
Nyilván mindenki ismer a környezetében olyanokat, akikben a nap bármely tetszőlegesen kiragadott pillanatában van valamennyi szesz, legyen kora reggel vagy késő délután. A szememben ez a fajta alkesz nagyobb rejtély, mint az 
Ezt a nem túl PC vezetéselméleti és HR-es direktívát egy volt főnököm fogalmazta meg, sok pálinka után, és még több előtt. Mondanom sem kell, az én előmenetelemet ez a szempont nem hátráltatta, azzal együtt, hogy pálinkát továbbra sem, csak bort ittam. Persze mielőtt bárki felsikolatana, a mester nem gondolta komolyan (és persze nem állami cégről van szó), legalábbis nem teljesen. Ugyanakkor, ha elmélyedünk a témában, ez az egész egyáltalán nem tűnik badarságnak. 
Utolsó kommentek